Kozmikus magasságokba szökött a

modern verstudomány

ha rímes költeményt írsz barátom

reménytelenül ócska-ósdi kátyúba léptél

alkoholmámor ködében szedett-vedett

összefüggéstelen agyszüleményeket köss egybe

bizarrképletű  fejreállított átgondolatlansággal

máris költőzseniként példának

állít a sznobszobor kritika

szégyellni vagy kénytelen magad

idejétmúlt időmértékeddel

túlhaladott búsmagyaros verseléseddel

mert a karaván s a művészet halad

lektorod mindent visszadob

ha nem vagy kvázi-érthetetlen

nincs elképzelésed legalább légy

nyomdafestéket nem tűrő módon

ki..szottul kortárs (s)irodalom

uralkodó trend lett a hazafiatlan

másság manufaktúra számítógépes köntösben

lehetőség szerint ne említsd hazád

nacionalista-soviniszta őstulokká

degradálnak malomkő képű ítészeid

kecskerím faragó fűzfapoéta maradsz

kies rekettyéd árnyatosztó lágy ölén

lárpurlár versbarát logocédrusok

köszörüljétek tovább ízetlen izéitek

a magyar líra nem tőletek gazdagabb

divat hullámát lovagolva múló enyészet

vár rátok a történelem ítélőszéke előtt

szabad(?) verset ezentúl

ötölni-hatolni a beláthatatlan

politika-gazdaság-kultúra

reményvesztett kuszaságában

ki beszél itt szociális hálóról

nemzet-felemelkedésről összefogásról

mindenki - a költő is - saját

odakozmált pecsenyéjét sütögeti

hétágra freccsenő haszon lett istenünk

ganét adunk el hozomra

tökös kigyúrt ordasbunkó

társul példaképpé gyermekünk elmeudvarában

kicsit szomorkás az indulatom mára

kicsit belémszorult a kilátástalanság

kit érdekel a hontalanok

a külföldre szakított hajléktalan testvérek

térképre vetült imája

nemcsak erdély felvidék

bácska/bánát kárpátalja

veszett el de az eliminálódott

határok is előrevetítik

nemzetünk sorvadását

okos demográfusok megjósolják

a végső beolvadást

kétezerötvenre hétmilliók csökött

írmagjává válunk

éljen a korlátlan liberalizmus

a fogyasztói társadalom

megvalósuló jövőképe

az írek nem beszélnek írül

a baltikum szinte nem szól saját nyelvén

cigány már nem tud cigányul odamondani

csak kevert nyelvet karattyol

s nyelvkönyvből tanítanák lováriul

hová jutottam kezdő soraimtól

süket szájjal berzenkedem

tanult kortársaim

valljatok ´hogy tetszik

kontemporális elidegenedéssel

én ide citálom szívemnek

tetsző népdal konklúzióját:

Jaj Istenem, minek élek,

Minek születtem szegénynek.

Ha nem lettem volna szegény,

Nem aratnék más kenyerén.