Szatmárnémeti, de Nagykároly, Nagyvárad

már elveszett; Aradról szó románul árad.

Kolozsvár, Temesvár magyarokban gyérült,

Bihar és Mezőség idegenbe térült.

Csak Hargita, Kovászna, Háromszék -

Szászrégen, Gyímes, Gyergyó s páron még,

ki magyarhű maradt  „új dákok” között:

székely dal innen más tájra költözött.

Vidámság, kacaj nem hallik a világban,

Édes Erdély hallgat csendmagányba zártan.

Értelme nincs már jajdulni tényeken,

szívekbe marjult az alázó félelem.

Tatár, török, német, orosz és román

végigdúlt Kárpátok ölelte szép hazán.

Győzött a túlerő, antant s szövetséges,

nyúzhat a hatalom - sorsot Isten végez.

Szórvány lett nemzetünk ezeréves honban,

nem terem vadvirág szulákos bozótban.

Törpék között gólem ébredt a Regátban,

Clemenceau társra lelt kétszínű románban.

Semmibe vehették ősi szokásjogunk,

ordasok torkában lassanként elfogyunk.

Románt illet Mátyás, Bethlen és Bocskai,

Ideje lesz végre szent zászlót bontani!

Nagyvárad, 2004. Július 23-án