Szegény Wass Albert! Galonyán, Ratosnyán

senki nem ismeri neved, bár míg Erdélyben

éltél, e tájon is vadásztál, barangoltál.

A Kemény vadászkastélyban  -  hol egy hétre

megszálltam - tilos vagy értetlen a

magyar szó, s ha valami bajom volna tán:

ügyetlen szótáram lapozgatom fogódzó

után keresve; restellkedve bámulok

román Violeta szemébe, ki büszkén mondja:

NU English, NU deutsch, NU po-russzki

s végül de utolsó sorban NU magyarul,

csak ROMâNE©TE, mert itt ez az Úr!

Kolozsvárt nem látni magyar feliratot

a régi maghiar  épületeken, műemlékeken;

lám Mátyás királyunk szülőházán mégis,

de románul s angolul dölyföl a tábla:

a román Hunyadi Mátyás, magyarok

legnagyobb királya e házban született!

A (Béke) és Szabadság téren kutatgattam

a Bánffy palotát meg a Wass család

házát, de csak előbbit alítottam

eszem-fejem szerint beazonosítani.

 A Calea Motiloron avagy Horea útján

egy - ablakból kihajló - „magyar” úriember

tájékoztatott a látni-tudnivalókról,

mikor halkan nehezményezném:

e városban senki nem akarja érteni

honi nyelv-beszédem!? A magyar

öregúr válasza megdöbbentőn, ám kijózanítón

hasított agyamba: Midőn ő Pesten járt volt

elszármazott leányánál, ott sem beszéltek románul!

Magyarországon éljen akár tízezer román

ajkú, tanuljon csak meg a bangyil magyar

megmaradt hazájában is oláhul!

Alig kétmillió erdélyi magyar s őshonos székely

köteles Transilvăniá-ban romanizált

ősszláv nyelven szólani, ha Istent ismer és féli azt.

Szótárt vettem úgymond Reghin-ben:

dictionar Romăn-Maghiar/Maghiar-Romăn,

mit két maghiar szerkesztett volt, de

ők úgyszint´ megfeledkeztek vala prefata-t

csatolni bozgor magyarok értető engedelmére,

s a románnak megfelelő magyar szótári

alakokon - „e kívül nincs itt számodra hely”.

România - három évnyire mától Európa

teljes jogú tagállama leszel, de

vonataidban a toaletă-ban nincs víz

s szükségpapír; a panzióban a hideg

csapból is forró víz folyik, a másikból semmi;

kabátod-ruhád szögre akaszthatod; két

szöggel zárhatod - vízköves fürdőkáddal,

kezelhetetlen csapteleppel felszerelt -

cameră de baie-t; a cos pentru gunoi-t

ne is keresd szerénykedő bérszobádban.

Isten székét - gondoltam közös szent helyünket -

tizenöt kilométernyi hegynek fel -

útbaigazító táblák, feliratok híján -

meglelni én nem tudtam volt, s csak

térképbe dermedve marad meg

fájón csalódott, történelmünk kostólgató

hiú emlékezetemben.

Megyek tovább Csíkszeredába, hallottam

ott tán magyarok is (magyarán)

élnek, s magyar szó bölcsődalával

hajthatom álomra ősz fejem (ez)utam

végső állomásán. Tüdőm majd megtelik

ezeréve megújuló, románul is magyar

friss csíki levegővel.

Jut eszembe: Régenben rátaláltam nagybecsű

koros barátomra

Darvas Ignác tanár úrra, ki

anyanyelvi tökéllyel - „nem középiskolás fokon”

érti és idézi Székelyföldünk örömét-bánatát.

Galonya, 2004. Július