Evangéliumot hoztunk Anyaországból

hiányban szenvedő erdélyi véreinknek.

Eleget húztatok gyötrő nyomorúságból.

Ha isteni igét hallgatunk, véget inthet

buzgó hitünk cseleiket szövő vadaknak,

s reményt sugall jövőnk; ordas egyetnemértés,

zsigeri félelem többé nem is arathat

halált, kárhozatot. Nem marad ősi sértés

szívünkben. Eggyé válik gondviselésünk

félrevezetetté tanított, közös sorsú

román testvérekkel. Szabad útra lépünk

végre Székelyföldön. Elszállongva komor bú,

Istenünk segedelme lelkünket megnyitja.

Szelíd tevékenykedésünk mennybe gyámolítja.

Galonya, 2004. Július