Miért nem szerettél, mint sóvár kismadár  ?

ki panaszos refrénnel hű társára vár.

Elfogy a vágyam; langyos víz a sárban:

nyílt szívemből élni  -  hiába jártam.

Lassan kihűl szerelmem, emlék még visszaint,

mert szép volt a lét veled, mámoros álmaink.

De mára eltűnt az éltető varázs;

lelkem mélyén szunnyadó, hamvadó parázs.

El nem csókolt perceink órákká tolultak,

nincs ki segítse a csávába szorultat.

Kiutam dereng csalódás kételyén  -

lesz­e még jövőnk ?  Ép ésszel kétlem én.