Távoli múltból jöttél őziramú suhanással.

Tán valahol már tudtam a vágyról. Vártalak éjjel,

hivtalak ésszel. Láttam igéző lelkedet árván.

Kétlaki lábbal jártam a partját a kényszeres űrnek.

Tényeket eltagadó zokogás eliramlik a mélyben

Átsuhan énem a vulkán lefolyásai mentén..

Táptalaj értő tested. Rámzuhan újra az érzés.

Így bizony álmom válasza benned változik újjá !

Hű szeretőm: ne vakítsd szemem álszerelemmel ! Ne tovább.

Bánom az évek elrohanását, mit nem veled éltem.

Lágy remegéssel jössz elibém csodaszép tüneménnyel,

véled a járom is édes igazság. Féltem a holnapi mámort.