Annyi mocsok terült - se szeri, se száma -

bánattól túlterhelt, nyomorult hazámra.

Fénylő Európa, szégyelld el magadat,

mert kicsiny országomért nem emelted szavad!

Ha adni kellett volna, inkább elvettél;

Isten népe helyett, rablót nevelgettél.

Miért védelmeztük nagy Nyugat ajtaját,

ha Kárpát­medencét hideg ész írta át ?

Mért ért tatárjárás, miért mohácsi vész ?

Nándorfehérvár, dicső múltod lám kivész

lelkekből s agyakból   -  ránk elmúlás vár

végtelen örökre. Nincs megoldás más már ?

Szerbek, románok, szlovákok: hol bújtatok,

barbár horda midőn hazánkra dúlhatott ?

Szentelt királyaink forognak sírjukban,

látván szép földjüket hamvába csitultan.

Idők végeztéig adós antant hatalmak,

hajtsatok főt máig megmaradt magyarnak !