Tavak és erdők fölött lenge zápor  -

Hagyd ernyőd! Természet hív kebelére.

Ne félj eső függönyétől! Az ápol -

ha kiálltad vad napod - ezer évre.

Figyelj lombokat, csend fura énekét

Illat is tiéd, éledő gondolat

csigáz agyadba, míg halad békeként

benned a fátum  -  feledve gondodat.

Csökött bitangok itt nem kergetnek el.

Csobogó patak társadul szegődik.

Zavaros elmére madárdal megfelel:

felvirradt lelkedre azúr vetődik.