Funtinel leányát  konokul kutatom,

tán gyönge lábnyomát mára megtalálom.

Kereső kedvemben csábíthat jutalom,

ha érte méretett életem­halálom.

Tiszta, szűzi lény,

ki beszélget patakkal,

ki édeni testvér fákkal, madarakkal;

ki kaput nyit  zord lélek rozsdás lakatján,

ki megosztozna véled utolsó falatján.

Funtineli mátkám kutatlak örökre:

hűvös üvereknél, zsendülő pojánán.

Susogó nyíresben fáradtan dőlök le;

árnyékomban tárnics nyíladozna árván.

Arcul hint a fény,

levegő illattal zsongítón telődik.

Távoli bércekről visszhangod verődik.

Válaszod értelmem tómélyen beissza,

bálványos vártodat vágyam felnagyítja.

Funtinel boszorkányát mindegyre kutatom,

vasrideg horhoson, sárbafúlt utakon.

Maradék erőmmel küszködve veszélyben,

lepereg könnyem, mint esőcsepp fenyéren.

Mocsári égerek jóreményt sugallnak,

nyugalmat ásít a lápréti fuvallat.

Pihenni nem enged bűbájod varázsa,

meghajszolt sorsomat Mezőség lezárja.