Várnak hegyeink, kiket nem adtak vissza !

Vár Mezőség is: Cibles, Cege, Bisztra.

Játszódó patakok, megannyi erdő.

Brád­tetőn nyugvó bodorka­felhő.

Talpunk visszavágyik nem­látott helyekre,

hol rejtett csapa visz óvó rengetegbe.

Várnak mély tavak, völgyben megbúvók;

Sebes­pisztrángok, víz hátán felfutók.

Várnak szálasok, bajfák éneke,

mocsári tölgyek, tópartok égere.

Vár a székely bölcső: magyarok kegyhelye,

kire büszkén tekint Transzszilván’ Istene.

Fogadj be minket Wass Albert   hazája -

Anyaország ámít, Nyugat lett arája:

Tisza­Duna közén bizalmatlan’ élnek,

magukbazárva más nyelvet beszélnek.

Künn székelyek esdik a krisztusi igét,

önhitt (bel)magyarok papolják Úr hitét.

Napokat számlálva, míg útra kelhetünk,

Zarándoklat lészen maradék fegyverünk.

Gyolcsingű gondolat megsajdul a szívben,

megnyugvás álma ringat el szelíden.

Vonatra szállunk, s tán nem térünk vissza,

Erdély áldott vérét pór­lelkünk beissza.