Éjszakában álom elkerül ma.

Nádas széliről unkák danognak,

urzus-énekükre tágra tárul

álcafényben éledő bezárt világ.

Lompos árnyak átzuhannak hűvös

légmezőn  -  kutatva báva titkot.

Észre ösztökélne vízitünde-

lány varázsa, hangja. Látomások

áradása  sirül mákonyos talánnyal

éberlétem nyugalmas egére:

mintha szárnyra kélne szép idillje  -

messze még a hajnal támadása.

Kedvesem piheg ágya rejtekében.

Én elámuló kedéllyel állok

éji rabmagányon. Szalmavékony

ágon kékmadár lapul  remegve.