Ha meghalok, ne szólj hozzám,

a síron túl se gondolj rám.

Vedd fel akkor piros szoknyád;

Nem törődve bélelt búval -

aranymívű fogsoroddal,

harapj egy követ az Úrral  !

Meghalok majd, ha nem leszek;

koporsómba öntve meszed

óvj meg, beteg ne legyek !

Miközben a pondrók rágnak,

kikiáltok a világnak:

legjobb sírban - ott nincs bánat !