Amíg szép az őszi alkony,

hátraarcom fénybe tartom.

Törött virág gúzsba kötve,

bárha újra szárba szökne.

Fáradt veréb lóga ágon

szelet csapna görbe szárnyon.

Csapzottában  kútba esik.

Csiripelhet   -  nem  keresik.

Mohapárna nő a tetőn,

nincs madár a sápa mezőn.

Fagyott rögöt rúg a vándor,

elijedve önmagától.

Csókos éjek, tarka vágyak,

búcsút intek már a mának.

Csorba csuprom sutba teszem,

csökött botom tűzre vetem.

Őszül a csősz, szeme rebben,

eléldegél  szelídebben.

Tököt süt a kandallóban,