Minden verset, mit embernek szántak -

már mások jószerént megírtak.

Minden regényt, drámát, mi világunkra hatott -

rég papírra vetették: abból szemezget-plagizál

a hálátlan utókor.

Olvasom poémáit kortárs sasoknak,

olvasnám, de mégsem értem.

Mit akartok mondani?

Kihez szóltok méla közönnyel?

Mi célotok e megállíthatatlanul öntörvényű

eszementséggel eláradó szózuhataggal?

Barátom T.O.! Egyenként tán bármely

szód felfogom, de nem áll össze feldúlt

agyamban az eszmei összkép -

bevallom: bárdolatlan elmém nem

juthat el költői lényedig.

Juhász Gyula, Baka s Petry Csathó

belepusztult a versbe ivódott kőfalú keservbe.

A modern próza képen legyintett:

Elvakult olvasóként nem fogott ki rajtam

Homérosz, Shakespeare, Madách, Kodolányi,

a fíloszi igét magamba marattam,

de gondolkodásom bicskája E.P.,S.J.,K.Gy.

felülmúlhatatlan munkáiba beletört.

Talán véges elmém volt pallérozatlan,

ám könyveik végére egyszer sem jutottam.

A négyszögesítésnek makacsul ellenálló kör

bezárult önmagába, a tehetség pőrén vegetál,

tetszhalott álmát alussza rímek és ritmusok

ámító szőnyegén alélva.

Lírától veretes őszi Tisza-tájon

ki hoz fényeket vakuló szemünkre,

lelkünket ki vidítja fel jambikus tercínákkal,

szárnyaló hexameterbe fogni ezentúl vajon ki mer?

Ki állítja meg az irodalomba is befészkelődött

világot romboló globalizációt?

A költő nem ítészek kényére ír,

de ki olvas ma verset elkötelezett puristákon, lektorokon

vagy exhibicionista sznobokon kívül?

Sarkköri jégbe dermedt a líra  napjainkra,

nem áldoz költészetre a gyáros, a bróker,

az eredeti-tőke-újrafelhalmozódott magyar kapitalista.

Nemzet napszámosa: tanító, könyvtáros, költő-

betűvető s egyéb művészféreg

kihalásra ítéltettél.

Megmérettél, miáltal - emberi méltóságodban -

 könnyűnek találtattál.

 Ki kezébe tollat ragad, felelősséggel  tartozik

- önmagán kívül - a nagyérdeműnek is.

Taníts, láttass, szórakoztass, de olcsóra olvasód

ne vedd! Ugyanúgy  - a modernkedés kiüresült ürügyén -

ne tedd gőgöd prédájául  műkedvelőd türelmét:

ars longa vita brevis...