Gondolatban már vetkőztetlek

Míg visz a vonat feléd

A kemény kínpadon átélem újra

Veled töltött boldog perceim

Vágytól felizzítva érek eléd

Megindul bennem érzéki élményem

Lávaként áradó tűzeső-folyama

Akkor megérintelek

Bőröd lágyan simítom

 Érzem remegő tested

Földi valóságát ruhád börtönében

Hajad arcod vállad tarkód

Becézgetem ujjam begyével

Kiszáradt ajkam

Lopva nedvesítem

Míg mézzel olvadó

Szádat elérem

A percek órákká tornyosulnak

Csókjaim mégse csendesülnek

Türelmes emlőid

Szüretre várnak

Kezem kutatja talányát

De nyelvem mond

Illő ítéletet

Érett gyümölcseid ízein

Megrészegítő szédülésben

Lelkeddel szövetségben

Kitárul testiséged

Szerelmed befogad

Mint örökkévalóságot a múló pillanat.